Madrid

Nemrégiben pár napot Madridban töltöttünk egy kedves ismerősünk és párja vendégeként. Élményekben nagyon gazdag utazás volt: ettünk, ittunk, kulturálódtunk, szóval igazán jól éltünk. A spanyol mentalitást közelállónak éreztük magunkhoz, 9 óra előtt nem igazán történik semmi, viszont éjjel 1 órakor hihetetlen dugó, élet, nyüzsgés van a városban. Lépten-nyomon csábítanak a különböző evés-ivás lehetőségek: tapas bárok, éttermek, sonka "múzeumok", kávézó-csokizós egységek. Ismerősünk elmondta, hogy Madridban annyi vendéglátó egység van, mint Németországban és Dániában összesen. Hát ezt igazolhatom, legalábbis érzésre biztosan így van.

Természetesen nemcsak múzeumba jutottunk el Picasso, Miró, Dali, Moholy-Nagy és André Kertész műveket csodálni, vagy többek között a felbecsülhetetlen értékű Stradivári hangszereket a Királyi Palotában, hanem felkerestük Madrid két piacát is.  

Az első, a Mercado de San Miguel amelyet nagyon sok turista meglátogat, én nem a klasszikus értelemben vett piacok közé sorolnám.  Van persze friss húsárú, tengeri herkentyűk, magok, aszalt gyümölcsök és virág is, de amiben igazán erősek, az a frissen készített finomságok. Húsok, tenger gyümölcsei, szendvicsek, paella, tapasok. 

Mivel éhesek éppen nem voltunk - nemsokkal előtte egy "Mikor nem a torreádor győz" elnevezésű, fényképekkel illusztrált tapasbárban fogyasztottunk vendéglátónk rendelésének köszönhetően friss húslevest kávéscsészében, sülkrumplit és hozzá testes vörösbort, mindezt délelőtt 11 órakor - csak a szemünket legeltettük és élveztük az illatokat. 

Rövid sétával elérkeztünk a hagyományos piachoz, amely kívülről egyáltalán nem nyújtja azt az élményt, mint előző társa, belülről pedig mégúgy sem. Viszont a hangulat igazi piacos, friss árú mindenhol, zöldség, gyümölcs, hús, és nagy kedvenceink, a halárusok. Rajtunk kívül turista nem volt, péntekhez képest pedig nagy nyüzsgés szintén nem volt felfedezhető, de mi nagyon jól éreztük magunkat.

Láttunk gazdag húsos pultokat, friss vadmadarat tollastól,

olyan gazdag gombapultot, hogy csak irigykedtünk, bárcsak nálunk is lenne hasonló,

de ami leginkább lenyűgözött mindkettőnket, az a néhány halárus, ahol olyan sebességgel és profizmussal pucolták a friss halat, hogy azt vettük észre, már negyed órája ott állunk, és nézzük a mutatványt. Általában 2-3 árus szolgál ki, mindegyiküknek külön pultja van, s a kiválasztott friss halat készre pucolva, konyhakész állapotban csomagolja be a vevőknek. Miközben jár a keze, beszélgetnek, mosolyog a vevő és az árus is, a következő vevő nem toporog, nem húzza a száját, nem teszi a megjegyzéseket, hogy mikor kerül végre sorra. Hát így kérem felüdülés a bevásárlás, máris vidámabban lehet nekivágni a konyhai teendőknek.

Várom a recepteket, homárban nem vagyok otthon

Egy sonkamúzeum, ami igazából sonkabolt

Erről az utazásról, sajnos most nem hoztunk ilyen gitárformájú isteni sonkát, pedig volt már rá példa, hogy a repülőre ezzel szálltunk föl. Mosolyogtak is a stewardesek, de férjem és barátunk szintén mosolyogva válaszoltak: "Yes, we are a band!" Hát ez az élmény most elmaradt, de azért kisebb kiszerelésben most is ott volt a bőröndben. Na meg az a fantasztikusan finom "pár" doboz hallal töltött olívabogyó is, amelyek miatt majdnem felárat kellett a reptéren fizetnünk, de sikerült megoldanunk a helyzetet.

Amit vendéglátóink elmondtak, és magunk is tapasztaltuk: a madridiak egy valamiről még ebben a nehéz gazdasági helyzetben sem hajlandóak lemondani, az az, hogy igenis majdnem minden nap betérnek kedvenc helyeikre egy pohár sörre, borra, tapasra vagy egyéb finomságra. Inkább nem vesznek maguknak idén új ruhát vagy cipőt, de a kulináris élvezetekre továbbra is szánnak pénzt, nem vonják meg maguktól a jó falatokat. A vendéglátóegységek teli vannak, délutántól kezdve - legkorábban 2 óra körül ebédelnek - késő éjszakáig. Éjfélkor még mi is sorban álltunk a legnevesebb csokizós-fánkos helyen, s vadásztuk az asztalt, hogy kényelmesen el tudjuk fogyasztani a madridiak egyik nagy kedvencét, chocolate con churros-unkat, és ezt muszáj volt helyi szokás szerint egy kis ánizslikőrrel leöblíteni.

Madridról elmondható, hogy Európa egyik legélhetőbb városa: parkok, éttermek, kávézók, fantasztikus múzeumok, látnivalók, jó hangulat - ide bármikor visszamennék.